*VISSZAEMLÉKEZÉS*
Hihetetlen..Már sok nap eltelt azóta a nap óta mikor Cast karjaiban aludtam el..Ő pedig csak nézett..Nem ez így túl romantikus.. ._. Mindegy is..Ma van a szilveszteer^^Már olyan rég tervezgetem hogy hűűű..Na nem írom nektek itt körbe hogy mióta várom de na már!Szóval.Mivel nincs suli(hála az égnek) és sok minden történt ezért úgy döntöttem elmegyek egy frissítő sétára..Az emberek nagyon nyüzsögtek mer van olyan barom aki képes szilveszter napján bevásárolni.Hát..Gratulálok az illetékeseknek.Séta közben sikerült megbotlanom a saját lábamban,ennek eredményeként a harisnyám már megint kiszakadt és megint vehetek újat és megint tiszta pénzkidobás lesz..Áh ez az én szerencsém.Jó pár órán keresztül sétáltam mert ugyebár ritkán jön rá az emberre hogy na go és sétáljunk 16 kilométert ami aztán mégsem 16 lesz.Szóval átsétáltam a parkon aztán elsétáltam a másik parkba ami eléggé messze van majd sétálgattam egy vásáron aztán meguntam,végül visszasétáltam az első helyre ahova mentem..A mi parkunkba..Mint egy vénasszony a kenyeret a boltban céloztam meg a park túloldalán lévő tökéletesen száraz és színtiszta padot,aztán mint a filmekben próbáltam keresni valakit aki ugyanarra a padra akarja rávetni magát,hogy csúnyán nézhessek rá mintha villámokat szórhatnék.Aha csak akartam,de nem volt senki akivel összetűzésbe kerülhettem volna emiatt,úgyhogy csak úgy tettem mintha lett volna valaki és rettenetesen gyors tempóban kezdtem el rohanni,mint egy veszett kutya a padig de szerencsémhez híven..Hehe..Beleütköztem valakibe és sikeresen felborultunk..
-Áucs..-morogtam és vörös haj zuhatagát láttam magam előtt majd csukott szemmel nehézkesen az illető mellkasán támaszkodva felültem,majd a fejemhez kaptam mert irtózatosan fájt,közben pedig már a derekán ültem.Nagy nehezen kinyitottam az egyik szememet majd a másikat is de eléggé homályosan láttam.
-Ahhmm-nyöszörgött az áldozatom..
-Ez irtóra fáj!-mondtam suttogva,és megnéztem a szép piros kezemet,ugyanis vérzett a fejem egy kicsit.
-Ajj a francba!-mondtam,majd ránéztem az "áldozatra"-Ugye azért te..-és kész..Ő nevetett és sokkot kaptam.
-Jobban is vigyázhatnál én kis tejbegrízem.-ült föl,és én még mindig az "ölében" ültem.
-Várj..Tejbe..Gríz..?-ennyi kész már én sem bírtam kitört belőlem is a nevetés a vörös pedig velem együtt röhögött és mindenki totál hülyének nézett minket.
-Na gyere álljunk fel.-mosolygott majd felsegített,mit ne mondjak egyből megszédültem.
-Hé,hé jól vagy?-kérdezte majd észrevette a fejemet..-Aha,ebből semmi jó nem jöhet ki..Gyere hazamegyünk.
Lassan baktattunk hazafele,és mindenről beszélgettünk közben pedig láttam rajta az aggódást és ügyelt arra hogy ne szédüljek meg nagyon,aztán meg kellett állnunk mikor megtudta hogy hova és minek futottam ennyire veszettül..Hát de ha az ember unatkozik..Vagy nem?Mind 1..Mikor visszaértünk természetesen hozzám sterilizáltuk a sebemet majd leragasztottuk vagy -ta mind 1,mert kicsi seb volt,csak enyhén mélyebb..
-Most már jobb?
-Sokkal.-mosolyogtam.
-Akkor jó.-viszonozta gyönyörű vigyoromat.
-Castiel..Te..Minden barátnőddel ilyen kedves vagy?-kérdeztem,és ez a kérdés eléggé érdekelt..
-Őszintén?Nem..Eddig csak idiótákhoz volt szerencsém akik nem is lányok hanem sarokra valóak voltak.Kivéve talán Bridgetet. Ő a kettő között volt..Te viszont..Te mindent megérdemelsz amit egy fiú adhat.És..Mivel nálad szilveszterezünk dobd be magad!Legyél szexi!-kacsintott én pedig elpirultam.
-Na ki a vörös?-kérdezte röhögve
-Te!-mondtam egyből és megcsókoltam,majd csengettek.
Mint kiderült már du. 6 volt..Megérkeztek az első vendégek..Clarissa és Lys.
-Szerelmetes madaraim.-mosolygott Lys.
-Drágaságom.-hülyült Castiel majd félrelépett hogy beengedje őket.
Clarissa jó társaság elbeszélgettünk a fiúk is elvoltak amíg a többi vendég nem érkezett meg,majd a mi drágalátos Bridgetünk megszólalt.
-Hey!Nem akarunk üvegezni?-kérdezte üvöltve.
-DE!-felelte a társaságból szinte mindenki,Clarissa és Lys csak halkabban mert nem akarnak ordibálni..?Na mindegy..Ken pörget és az üveg megáll..
A legközelebbi rész hosszabb lesz ezt csak enyhe bevezetőnek tervezte Lilo mivel nem voltam neki született az ötlete szilveszterre úgyhogy lehet őt dicsérni^^ :)) Lilóóó ügyi vagy ám!! :)
-Yumiko~
2014. január 31., péntek
2014. január 16., csütörtök
A legrosszabb nap
Az idő csak úgy elrohant
felettünk. Itt volt a szünet, a szilveszter, a bulik, na meg hogy újra
suliba kell menni. Lehet, hogy egy gimis lány szájából ez furán hangzik,
de már egy kicsit vártam. Úgyis régen láttam az én kis vöröskémet.
Persze, nem történt semmi a szünet alatt,de hiányzik az állandó
piszkálódása.
Ahogy a suliban pakoltam a helyükre a könyveimet,egy kar hátulról
megragadott és doromboló hangon kérdezgetett:
- Szia Cica, van gazdád? - most erre mit mondjak. Castiel szilveszter
óta ezt csinálja... Fájdalmas emlék, ne szakítsuk fel a sebeket. Rögtön
kellett válaszolnom.
- Van, és nem szereti a patkányokat - kifordultam kezei közül, majd
kajánul vigyorogtam rá. Hamar lehervadt az arcomról, mert láttam, hogy a
vörös aggodalmas képet vág.
- Tényleg? - hebegte. Mellkason vágtam, majd morcosan néztem a
szemeibe.
- Még jó, hogy nem!!! - szóltam rá ingerülten.
Percekkel később becsöngettek. Bevágódtam a padba, Ken mellé. Úgy óra
felénél Ken elkezdte böködni a kezem. Először finoman, majd egyre
erősebben, végül már a sípcsontomat célozta meg. Halkan felnyüszítettem,
majd mogorván néztem kajánul villogó zöld szemébe. Kérdőn néztem rám.
- Jobban vagy? Mert ha nem, akkor tudod, hogy...
- Hagyjatok már ezzel!!!
És nem. Nem hagytak. Mindig mindenki,aki ott volt azon a szilveszteren
tudott a dologról. Elég kínos volt...
Futva indultam haza. Szememből potyogtak a könnyek, a hideg miatt pedig
hamar rászáradtak a bőrömre. Nem bírtam tovább.
Otthon előkaptam egy lapot, és leírtam, mit érzek. Aztán beszkenneltem,
és terveztem elküldeni mindenkinek. Mindenkinek, aki ott volt vagy
valami módon tudomást szerzett róla. De mielőtt elküldtem volna,
visszanéztem a videót. Igen, videó készült az ott történtekről. Ahogy
egyre közeledtem a végéhez, az ujjam teljesen lecsúszott a "küldés"
gombról. Én is hibás voltam. Én is belementem. Én cselekedtem rosszul,
és amikor visszakaptam, nem ellenkeztem...
Bűnös vagyok én is. Annie Greece, akit mindig fegyelmezett lánynak
hittek, egy fekete báránnyá vált. Kitöröltem az üzenetet, és könnyeimmel
küszködve ledőltem aludni.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)