A régi kerékvágás..

Nem tudom megígérni,hogy nem lesz több ilyen szünet,de az biztos hogy a blog nem fog bezárni.Ez az egy biztos.Most itt egy következő rész,és megpróbálom még ezen,illetve a következő hét közepe fele minimum hozni a következő részt,de most a fő,hogy újra mozgásba lendítsem magamat,és a blogot.Örömmel veszem észre hogy van aki még most is nézi.Köszönöm.Nekik köszönhetjük hogy most új részt írtam.Miattuk szántam rá magam.Köszönöm nekik. ♥ :)

-Oh Ann..Sajnálom.Nem akartalak megbántani.És tegnap sem történt semmi.Utánuk mentem,Nathaniel el akart küldeni a francba,én meg mondtam hogy neki ehhez semmi köze,elment dühösen,letámadtam Bridgetet és megmondtam neki,hogy amikor kimondtam hogy vége,azt komolyan is gondoltam...Rámnézett sírva,és azt mondta rendben.Továbbállt.Már nem fog minket zaklatni.
-Biztos?Minden a régi lesz?-néztem rá.
-Igen biztos.-és ráérősen megcsókolt.-Egyébként is..Sosem dobnálak el magamtól.-mosolygott le rám,mivel minimum 10 centi-ha nem több- volt köztünk.Belenéztem a szemeibe,és ismét elvesztem bennük.A szerelem egy gyomorforgatóan csodálatos érzés.néha ugyan megköveteli,hogy áldozatokat hozzunk, de azok az áldozatok legyenek a legkisebb gondjaink.
-Nem vagy fáradt?-néztem rá ásítva-Csak mert én igen.
-De,mos hogy mondod,simán tudnék aludni úgy kb holnap reggelig..-helyeselt.
-Holnapig?De hát reggel van!Több mint 24 órát alszol,ha holnap reggel ilyenkor kelsz fel!-nevettem.
-Az nem számít,kipihent leszek.-nevetett velem.
-Hát jó,akkor nyomás.-nevetve vállon löktem gyengén,majd elindultunk hozzánk.
Mikor beértünk a lakásba amolyan "fogjuk rá" rend volt,mivel a buli után nem nagyon takarítottam,de nem is csaptunk olyan..Nagy..Bulit.Szóval,segített nekem összerámolni,majd a ruhák közül kotortam neki valami pizsit,de mivel nem volt rá való,ezért azt mondta a póló ami rajta van megfelel neki.Aztán én is átvettem a pizsamámat és bebújtam mellé az ágyba.Mikor betakaróztam hirtelen csapott meg a takaró hidege,és libabőrös lettem.Óvatosan befordultam Castiellel szemben,és a vállába fúrtam a fejem mélyen belélegezve az illatát.Keveredett az izzadság és a dezodorának az illata,pont mint mindig.Mosolyogva kissé hanyagul átkarolt, így feljebb tudtam feküdni,hogy pont a mellkasán pihentessem a fejemet.Így aludtunk el,csendben.

*Másnap*

Reggel ajtócsapódásra ébredtem.Kissé kómás voltam még,így a szememet törölve mentem le a nappaliba.Amikor leértem megláttam Sophiet,Clarissát és Lysandert a nappaliban beszélgetni.
-Mi a..?-pislogtam nyűgösen.-Hogy..?Mi..?Ti..?Mikor..?Vagyis.Izé..-dadogtam egyrészt a csodálkozástól másrészt pedig,attól hogy kb 3 perce keltem fel.Szóval megpróbáltam újrafogalmazni.-Hogy jutottatok be?
-Az ajtón...-mondta Lysander.
-Mit csináltatok?-kérdeztem csodálkozva.
-Hát meg akartunk lepni titeket,és úgy látszik sikerült.-mosolygott Sophie.
-Csak ti vagy,többiek is itt vannak?-néztem körbe.
-Nem dehogy,csak mi 3-an.-nézett rám kedvesen Clarissa.
-Mikor jöttetek be?
-Kb 10 perce.-vont vállat Lysander.
-Még csak 6..-nézett rá Clarissa.
-Mindegy.-nyomott egy puszit az arcára Lys.
-Hát rendben.Megyek és szólok Castielnek,hogy kelljen fel.-mosolyogtam rájuk,majd felraktam gyorsan egy kávét nekik-Addig legalább lefő.
Felsiettem a lépcsőn be a hálóba és ráugrottam Castielre.
-Jó reggelt!-nevettem fel.
-Aha neked is.-pislogott rám.
-Itt vannak Lysanderék.Lys,Clarissa és Sophie.Most jöttek nemrég.Öltözz fel és gyere le.-mosolyogtam.-Főztem le kávét.
-Rendben.-nevetett,majd megfordított,hogy én kerüljek alulra,majd mosolyogva nézett rám-Tudod.Csoda hogy még nem aléltál el. Nem sok nő bírja ki a felsőtestem látványát ájulás vagy orrvérzés nélkül.-vigyorgott.
-Oh igen?Hát akkor csalódnod kell bennem.-nyújtottam ki rá a nyelvemet.
-Fogadjunk hogy elérem hogy elálljon a lélegzeted.-kacsintott rám.
-Fogadjunk.-biccentettem nevetve.
Lehajolt hozzám és megjutalmazott egy hosszú szenvedélyes csókkal.Nem is tudom mi történt közben,mert teljesen elvesztem benne.Varázslatos volt,mint mindig.Castiel ellenállhatatlan.Persze ezt előtte nem hangoztatnám,mert amilyen tuti vigyorogna egész nap.Mikor lassan levette ajkait az enyémekről mosolyogva néztem rá.
-Én megmondtam.-mosolygott,majd leszállt rólam és elindult átöltözni.
Visszasiettem Sophiékhoz és öntöttem nekik kávét,majd odavittem nekik egy tálcán.
-Tessék vegyetek.-mosolyogtam.-Már lassan vége a téli szünetnek..És újra suli.-szomorkodtam.
-Na igen..De végre láthatom majd őt..-pirult el kissé Sophie.
-Tényleg,történt azóta valami?
-Nem sajnos nem..De a remény hal meg utoljára nem?
-De igen,ne add fel.-mosolyogtam,majd lejött Castiel.
-Sziasztok.-biccentett inkább Lys felé,mint mindenkinek,majd letelepedett a kanapén.
-Kávét?-néztem rá.
-Komornyik lettél?-nevetett-Kérek.-vett el egyet mosolyogva.
-Nem,csak kedves vagyok és megkínállak.-nyújtattam ki a nyelvemet,majd leültem mellé.
-Castiel,nem megyünk el sétálni?-kérdezte Lys.
-De,menjünk.-válaszolta Castiel majd felálltak,felöltöztek és eltűntek.
-Úgy tűnik innentől a mienk a pálya.-nevettem.
-Szeretnék valamit adni Alexynek de nem tudom mit..Szeretném elmondani neki mit érzek,de nem tudom hogyan..Szeretném elhívni valahova, de nem tudom hova..-nézte a földet Sophie,akit ritkán látni szomorúnak.-Tehetetlennek érzem magamat..
-Sophie.Kitalálunk valamit neked rendben?Sőt!Menjünk mi is!Menjünk és nézzünk valamit a fiúknak,közben keresünk valamit Alexynek is.-mosolyogtam Sophie-ra.
-Rendben.-nevetett fel végre.Sophie aranyos lány,de ha szomorú,akkor az nekünk is fáj..
-Azt hiszem,én is keresek valamit Lysnek.-mosolygott Clarissa.
-Hogy mondják a plázacicák?-gondolkoztam.-Á! Jujcii! Mengyünk shoppingolni.-ugrottam meg nevetve,majd mindannyian nevetésben törtünk ki.És akkor kopogtak..